Tízedik fejezet
Valódi és bukott angyalok
(Gabrielle szemszöge)
Ahogy végigsétáltam az utcán Daniel nyomában egyre inkább elbizonytalanodtam. Vajon helyesen teszem, hogy elárulom az unokabátyámat? Daniel a barátom és tartozom neki ennyivel, de akkor is. Megráztam a fejem, hogy kisöpörjem ezeket a bűnös gondolatokat. Amit most teszek az jó és nekem a jóság a lételemem. Ez a természetemből fakad. Valamint arra tanítottak, hogy legyek mindig jó, igaz, önzetlen és szeretetre méltó, tiszteljem és féljem Istent. Arra tettem fel az életemet, hogy az embereket segítsem és védelmezzem. Ahogy követtem Danielt, elhaladtam egy kirakat mellett és megpillantottam benne azt az önmagamat, ami a hétköznapi ember számára láthatatlan. A hátamból fehér tollas szárnyak nőttek ki. Aranyszínű glória lebegett a fejemtől két – három centire. Az emberek szemében csak egy kislány vagyok, igazából pedig angyal. Méghozzá őrangyal. A Kalbi családot védelmezem már évszázadok óta. Egy ideig tökéletesen végeztem a munkámat, aztán valami megváltozott. A család tagjaival egymás után szörnyűbbnél szörnyűbb dolgok történtek az elmúlt évtizedekben. Én pedig csak most jöttem rá, hogy a borzalmak mögött a tulajdon unokabátyám áll. Chris. Már a neve hallatára is ismeretlen érzések borítottak el, düh és gyűlölet. Harag, amiért érzelmileg összetörte az én Beccámat. Ez a kislány volt az, akit leginkább a szívembe zártam, pedig sok dinasztia életútját kísértem figyelemmel. Danielt is nagyon szeretem, gyerekeimnek tekintem mindkettőjüket, ami elég furcsa lehetne másoknak, ugyanis pontosan tizennégy évesnek nézzek ki. Az angyali halhatatlanság csak egy adottság a sok közül. Egyedül Daniel ismer engem emberi alakomban, és ő tudja, egyedül mi is vagyok én. A kishúgának csak az álmaimban voltam igaz, szerető társa, sajnos előtte nem fedhettem fel kilétemet. A gondolataimból a fiú hangja riasztott fel:
- Megérkeztünk. – egy kicsi ház előtt álltunk. Daniel kinyitotta az ajtót, udvariasan előre engedett, majd bezárta. Egy apró nappaliba vezetett. Leült kanapéra, én a kandallóhoz sétáltam.
- Nos, milyen hírt hoztál?
- Daniel hatalmas veszély leselkedik rád, Beccára és Annára. – kezdtem bele, ez utóbbi névre összevonta a szemöldökét – az a fiú, akivel ma este találkoztál, az unokabátyám, a te legnagyobb ellenséged.
- Ellenségem? Nem értem…
- Azt hiszem itt az ideje, hogy pontosabb információkat szerezz mindenről. – fáradtan lerogytam a kanapéra, az aggodalom és a félelem kimerített. Mélyet sóhajtottam és belekezdtem az ősi történetbe, ami minden borzalom elindítója volt. Több 300 évvel ezelőtt, egyik ősöd jó barátságba keveredett egy angyallal, Chrissel. ( Amikor a nevét kimondtam Daniel szeme hatalmasra tágult.) Olyannyira, hogy egy szívességet kért tőle. Mégpedig azt, hogy hozza vissza neki elvesztett feleségét. Chris ezt csak úgy tudta megtenni, ha megszállja a nő testét, addig, amíg a férfi nem talál egy másik lelket, ami a feleségében élhetne. Ez így is történt, a férfi megölt egy ismeretlen nőt, hogy annak lelkével megmentse a feleségét. Chris pedig megszállta az asszony testét, hogy a másik lelket beléköltöztethesse. Amikor ezt megtudta, Isten hatalmas haragra gerjedt. Megátkozta a férfit és a további dinasztiákat azzal az átokkal, amelyet te jól ismersz, hisz ma is szenveded következményeit. Christ pedig lehajították a mennyből, a szárnyait kitépve. Bukott angyal lett. Amikor a Földre ért elrejtőzött, de 30 éve visszatért, a bujkálás alatt kiveszett belőle minden emberi és angyali tulajdonság. Megesküdött, hogy kegyetlen bosszút áll a Kalbi családon, szerinte ti tehettek arról, hogy így járt. Már el is kezdte tönkre tenni a családodat. Ivásba hajszolta édesanyádat, drogba édesapádat, ő gyilkolta meg álmában a nagymamádat. Ám ez még mind semmi ahhoz képest, amit tervez. Kegyetlen képességnek jutott a birtokába. Képes akármikor aktiválni az átkodat, s ezzel irányítani tud téged.
- Akkor most mit csinálunk? – kérdezte Daniel rémülten.
- Holnap tanácsot hívunk össze. Beavatjuk a húgodat, Annát és King lelkészt a dolgokba. – közöltem határozottan, Daniel tiltakozásra nyitotta a száját, de gyorsan közbevágtam – Ez már nem tréfadolog Daniel! Minden segítségre szükségünk lesz, ha le akarjuk győzni Christ.
Elindultam az ajtó felé.
- Hová mégy? – kiáltott utánam Daniel.
- Találkozom Chrissel. Ha van még benne valami emberi, talán rá tudom venni, hogy álljon le ezzel az őrültséggel. – mondtam határozottan és kisétáltam az ajtón.
