1. fejezet

Első fejezet

Visszatérés

˙(Daniel szemszöge)

Lehajtott fejjel ültem be a padba. Vártam. Több mint két éve ültem utoljára ebben az iskolapadban, reméltem, hogy az emberek már elfeledkeztek rólam. Az osztálytársaim beszélgettek, a fiúk a fociról, a lányok a sminkelési szokásaikról és minden egyébről, amiről az átlagemberek szoktak. Nem igazán érdekelt, én csak Őt vártam. Az egykori legjobb barátom húgát. Pillantásom visszatért ahhoz a rajzhoz amit, az előbb néztem. Egy gyönyörű patakot ábrázolt, ahol gyerekkorunkban gyakran játszottunk Rileyval és Annával. A lányt szeszélyesnek, makacsnak, okosnak és jószívűnek ismertem. Két évvel volt fiatalabb nálam és a bátyjánál.

-       Khm… Ne haragudj ez az én helyem. – hallottam meg az angyali hangot magam mellett. Nem néztem fel úgy beszéltem hozzá:

-       Ez a rajz nagyon szép, de olajfestékkel még kifejezőbb lehettet volna.

-       Mi közöd hozzá, hogy mivel csináltam? Add ide! –parancsolta határozottan. Úgy döntöttem ugratom egy kicsit.

-       Csókolj meg és visszaadom! – még mindig nem néztem fel, az arcomat kapucni takarta. Anna megragadta a csuklómat.

-       Kinek képzeled magad?- kérdezte.

-       Nem ismersz meg? – hátralöktem a kapucnimat és ránéztem. Elakadt a lélegzete ugyanúgy, mint az enyém. Leírhatatlanul gyönyörű lett. Már nem az a kislány volt, akit annyira imádtam. A teste megnyúlt karcsú volt mégis izmos. Arcát szeplők borították, vörös haja megzabolázhatatlanul ölelte körbe a fejét, türkizkék szemében vadtűz lobogott.

-       Daniel?! – kérdezte döbbentem, szeme tágra nyílt. Hirtelen sarkon fordult és kirohant az ajtón. Megbabonázva bámultam utána, a szívem hevesen vert. Nem számítottam rá, hogy ez a találkozás ekkora hatással lesz rám.

( Anna szemszöge)

Zihálva rontottam be a női wc – be. Nem hittem el, hogy itt van. mit keres itt? Mit akar itt? Mikor végre sikerült őt kivernem a fejemből, most újra felbukkan?

-       Anna jól vagy? – hallottam meg egy ismerős hangot. Vivi, a legjobb barátnőm utánam jött.

-       Persze, semmi bajom. – feleltem elfulladva, de tudtam. hogy nem fogja elhinni.

-       Ki volt az a srác, aki ennyire felkavart?

-       Daniel. – elég volt a nevét mondanom Vivi már tudta mi a bajom. Amikor Daniel a bátyám legjobb barátja volt folyton velük lógtam. Szerelmes voltam belé. Aztán jött az a bizonyos éjszaka, amikor Riley vérbe fagyva jött haza, ő pedig eltűnt. Soha többé nem láttuk, a bátyám nem volt hajlandó elmondani mi történt aznap este, csak annyit mondott, hogy Daniel hibája, és, hogy szerencsére soha többé nem jön vissza. Nekem majd a szívem szakadt belé annyira hiányzott. Aztán ez lassan elcsitult. Riley meggyógyult, ő pedig nem jelentkezett többé. Egészen mostanáig.

Belenéztem a tükörbe. Egy csomó fontos kérdés özönlötte el az agyamat: Miért jött vissza? Mit akarhat tőlem? Milyen hatással lesz a visszatérése a családomra? És a legfontosabb kérdés: Mit fog szólni Riley, ha meglátja itt Danielt? Bele se merek gondolni mi lesz ebből.