Prológus
Futottam, ahogy csak bírtam. A csatorna szag piszkálta az orromat, a hideg víz hasogatta a lábamat, könnyek csípték a szememet. A sarkon élesen befordultam, majd hirtelen megtorpantam. Zsákutca! Lépéseket hallottam a hátam mögül, nem kellett megfordulnom ahhoz, hogy tudjam ki az. Átkoztam az elvakultságomat, ami ide vezetett, ha észreveszem a jeleket sok embert megmenthettem volna. Erre csak egy mentségem van. Az, hogy szerettem őt. Elmondhatatlanul, és még most is szeretem. Lassan megfordultam és ránéztem. Rám mosolygott, kezében megvillant egy kés. Hálát adtam a jó Istennek, hogy a családom biztonságban van. Ha Ő oda menne Riley és apa képesek lesznek megvédeni Cherryt. Nekem végem, ebben biztos voltam. Csakis a saját hibámból.
Ő újból rám mosolygott és elindult felém, hogy megöljön.
wow, nagyon izgalmasan írsz :)
VálaszTörlésremélem a következő jön hamar
köszi most írom :)) mindjá kész
VálaszTörlés