3. fejezet

Harmadik fejezet

Visszatérő remény

˙( Daniel szemszöge)

A rúgás a térdemet érte, elvesztettem az egyensúlyomat és elestem. Riley felemelte a kezét és megpofozott. Nem védekeztem, tudtam, hogy igaza van. Mégis fájt, egykor legjobb barátok voltunk, most meg mindennél jobban gyűlöl engem. A saját hibámból.

-       Te rohadék! – kiabálta dühösen.

-       Riley! – sikoltott fel Caroline néni, Mr. King határozottan lefogta a fiát.

-       Eressz el! – kiabálta amaz teljesen kikelve önmagából – Minden az ő hibája és te még véded!

-       Riley! – kértem csendesen – Kérlek!

-       A legjobb barátom… a testvérem voltál! Mégis ott hagytál meghalni!

Hallottam, hogy Anna lélegzete elakad és rájöttem, hogy ő nem ismeri ezt a történetet. Nem tudja mit tettem. Lehajtottam a fejem és az apjához fordultam.

-       A vízvezetéket megcsináltam.

-       Köszönöm Daniel. – felelte – Most kérlek, menj!

Bólintottam és elhagytam a házat. A fejemben vízhangoztak Riley szavai. Tökéletesen igaza volt abban, amit mondott, gyűlöltem magam azért, amit tettem. Bár visszafordíthatnám az idő kerekét úgy, hogy az a bizonyos éjszaka nem történt meg. Hirtelen lépteket hallottam magam mögül, megpördültem. A szemem tágra nyílt.

-       Te?! Mit keresel itt?

(Anna szemszöge)

-       A legjobb barátom… a testvérem voltál! Mégis ott hagytál meghalni! – kiabálta magából kikelve a bátyám. Nem értettem semmit. A bátyám sosem beszélt arról az éjszakáról, ha kérdeztem durván elutasított. Amikor Daniel kilépett az ajtón tudtam mit kell tennem, felkaptam a kabátomat és kisurrantam a hátsó ajtón. Ő nem sokkal előttem járt, és amikor meghallotta a lépteimet, megpördült.

-       Te? – kiáltott fel – Mit keresel itt?

-       Téged. – feleltem – Meg akartam nézni, hogy jól vagy – e?

-       Igen, jól vagyok. – morogta – Most végre elmennél?

-       Sétálnál velem? – figyelmen kívül hagytam a kérését. Daniel arca ellágyult.

-       Persze.

Megfogta a kezemet és elindultunk.

-       Mi történt azon éjszakán, amikor eltűntél? – kérdeztem.

-       A bátyád nem mesélte el ugye?

-       Nem.

-       Akkor én sem fogom.

-       Daniel..

-       Nem Anna! – kiabálta.

-       De miért?

-       Mert, ha elmondanám, ugyanúgy gyűlölnél, mint a bátyád és mindenki más az életemben. – suttogta keserűen és szomorúan.

-       Én sosem gyűlölnélek. – mondtam elszántan. Ő elmosolyodott.

-       Akkor valószínűleg te vagy az egyetlen.

-       Miről beszélsz? – csattantam fel – A mamád sem gyűlölt, hiszen eljött érted és magával vitt. – a szívem belesajdult az emlékbe, de nem törődtem vele.

-       Aha, aztán ott hagyott.

-       Tessék? – nem hittem el, amit hallok.

-       Amikor elvitt tőletek, új munkát kereset és kis lakást, amiben ketten pont elfértünk. Én suliba jártam, próbáltam úgy viselkedni, hogy ne legyen sok gondja velem. Aztán pár hét után rájöttem, hogy néha valamilyen mondvacsinált indokkal órákra eltűnnik. Az elején nem foglalkoztam vele, úgy gondoltam neki is jár egy kis kikapcsolódás. Aztán egy éjszaka kihallgattam, amint egy szociális munkással beszél, hogy jöjjenek el értem, mert talált egy férfit, akivel le szeretné élni az életét és én csak útban volnék neki, nagyon nagy teher vagyok. Hirtelen megértettem, hova tűnt anya azokban az órákban. Fájt a felismerés. – Daniel elhallgatott.

-       És te mit csináltál? – kérdeztem.

-       Megszöktem, nem akartam árvaházba menni.

A szívem összefacsarodott, annyira sajnáltam.

-       Visszajöhettél volna hozzánk!

-       Nálatok senki nem várt volna már.

-       De én vártalak. – tört ki belőlem, belepirultam abba, amit mondtam – Mindig reméltem, hogy egyszer visszajössz.

Daniel rám mosolygott és magához szorított.

-       Indulnod kell haza! Már biztosan keresnek. – mondta – Holnap találkozunk!

-       Jó! Szia.

-       Szia.

A gondolataimba merülve mentem hazafelé, nem örültem neki, hogy kitört belőlem, amit érzek. Nem akarok újra beleszeretni, de attól félek, már késő. Bele lehet ilyen gyorsan szeretni valakibe? Nem hiszem. Akkor csak egy magyarázatot tudok. Sosem szerettem ki Danielből! A felismerés fejbe vágott.

Hirtelen valaki hátulról megragadta a karomat. Felsikoltottam.